Őrtüzeket gyújtanak, s továbbra is fenntartják az éjjeli figyelőszolgálatot azon települések többségén, ahol az elmúlt egy évben támadás ért romákat. Az érintettek kételkednek abban, hogy a valódi tetteseket sikerült elfogniuk a rendőröknek Debrecenben. Előző postunkban a gyanúsítottak elfogásának tatárszentgyörgyi visszhangjával foglalkoztunk, most pedig a bűncselekmény-sorozat kelet-magyarországi helyszíneire kalauzoljuk az olvasót.

 

 

 

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Nagycsécsen élő Nagy Tibor egy kerti ásót tart az ágya végében amióta, tavaly novemberben Molotov-koktélokkal támadták meg a cigánysor végén lévő házát – kezdi helyszíni riportját a Népszabadság. Menekülő feleségét és bátyját lelőtték, őt megsebesítették (itt volt az első halálos áldozat a romák sérelmére elkövetett bűncselekmény-sorozatban). „Pisztolyra nem telik, de az ásóhoz fel sem kell kelni, akár fektében odavágom ahhoz, aki éjjel belép az ajtón. Soha többé nem hagyom, hogy bántsák a családomat. Ha a falu vagy a rendőrség nem véd meg minket, megvédjük saját magunkat!” – mondja Nagy Tibor. Arra a kérdésre, hogy esetleg vétlen embert talál el, a férfi így felel: „Aki ártatlan, nem kóborol éjszaka idegen porták környékén.”

 

Kisebbik lánya a tragédia után költözött hozzá az élettársával együtt Oszlárról. Nem akarták egyedül hagyni az apát a huszonkét éves, nagyobbik lánnyal, az értelmi fogyatékos Marikával. Őt meggyilkolásáig az édesanya látta el, mert magáról nem tud gondoskodni. A családban van még két, 18 és 19 éves fiú: ők verekedésért és rablásért börtönbüntetésüket töltik, a támadás idején sem voltak otthon. Édesanyjuk temetésére kiengedték őket. Jövőre szabadulnak.

 

Nagy Tibor hiszi is meg nem is, hogy a rendőrség elfogta a romák elleni sorozatgyilkosságok tetteseit. „Szeretném megkérdezni a tettesektől, miért tették ezt a feleségemmel meg a bátyámmal. Biztos vagyok abban, hogy nincs észszerű magyarázatuk. Talán azt felelnék, hogy azért lőtték le az asszonyomat és a gyámoltalan, értelmi fogyatékos bátyámat, mert cigányok voltak. De ez nem elfogadható magyarázat” - morfondírozik Nagy Tibor, aki nem érez bosszúvágyat, de szeretné érteni a történteket.

 

„Porták vannak, meg járda és közvilágítás. És most nézzék a mi utcánkat” - mutat végig az alig kétszáz méteres, poros Dózsa György úton, ahol hat-hét ház düledezik. „Ez a cigánysor, a legtöbb lakáson nincs rendes ajtó, ablak. Látott már maga olyan szegény roma portát, ahol hevederzár vagy riasztó van? Még redőnyre se telik, örülünk, ha be tudjuk vakolni a falakat. Amikor a polgármesternek azt mondtuk, dózeroltassa el a cigánysort, és építsenek helyette normális házakat bent a faluban, azt válaszolta, hogy erre nincs pénz” - meséli Nagy Tibor, aki szerint a faluszéli bozótos területen élő cigányokra alattomban lehet tüzelni. S ha kirohannak a házból, mert odabent a benzines palack miatt felgyulladt minden, semmit se látnak, mert a közvilágítás itt a legtöbbször nem működik. "Amíg mi kint hunyorgunk a vaksötétben, mások már rég célba vettek minket. Az a csoda, ha életben maradunk, nem az, ha meghalunk" – zárja le mondandóját Nagy Tibor.

 

A szemben lévő házban lakó Balogh Anita a befalazott ablakoktól remél biztonságot. Tavaly novemberben hozzájuk is bedobtak három benzines palackot, az ablakokon is beeresztettek pár lövést, de senki nem sérült meg: a palackok nem robbantak fel, a golyók elkerülték őket. A támadás után befalazták az utcafronti ablakokat, s most csak a kert felől lehet megközelíteni a portát. Az asszony mostanában is felriad az éjszaka közepén, ha robajt hall. Balogh Anita - akárcsak sógora, Nagy Tibor - nem hiszi el, hogy elfogták a tetteseket, vagy hogy valamennyi elkövető kezére bilincs került.

 

„Amíg csak mondogatják, hogy megvannak, de bizonyítékot nem látunk, nagyon nehéz elfogadni a jó hírt. Pedig nagyon szeretnénk végre megnyugodni egy kicsit” - teszi hozzá.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye több településén sem hiszik el a romák, hogy tényleg elfogták a gyilkosokat, ezért fenntartják a figyelőszolgálatot, éjszakánként őrtüzeket gyújtanak. Piricsén az Ady Endre utcában élő Gyetyinás Magdolna azt mondja: még mindig gyakran riad álmából arra, hogy ég a szoba, menekülne, de amint kilép a házból, tüzet nyitnak rá. Azt mondja, sosem lesz többé nyugodt éjszakája. E szabolcsi faluban tavaly augusztusban az ő házukra dobtak Molotov-koktélt, s a tűz elől menekülő, az ajtón kilépő idős asszonyra sörétes puskából kétszer is rálőttek, miközben fia, annak felesége és öt gyerekük a házban aludt. Az orvosok tizenhét sörétet operáltak ki a hatvanhat éves asszony lábából. Ma is sántít.

 

Piricsén már a gyerekek is a feltételezett tettesek DNS-mintáiról beszélnek. Az itt élők többsége úgy véli, az ügynek még nincs vége, szerintük valaki felbujtotta, pénzelte a gyilkosokat, s ők még nincsenek rendőrkézen. „Addig nem fújjuk le a figyelőszolgálatot, amíg ki nem derül minden” - szögezi le a felgyújtott ház közelében élő Jónás Sándor.

 

 

Tiszalökön, a Rózsa utcában idén áprilisban az éjszakai műszakba induló Kóka Jenőt érte halálos lövés, amikor kilépett az ajtón. Felesége, Éva belebetegedett a bánatba: nem sokkal a tragédia előtt temette el édesanyját, s veszítette el a munkáját. Az özvegy elköltözött a városból.

 

A tiszalöki romák többsége viszont maradt. Balogh Mihály, a Roma Polgárjogi Mozgalom Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnöke azt állítja: amikor megtudták, hogy elkapták a gyilkosokat, mindenki megkönnyebbült egy kicsit. „De nem vagyunk nyugodtak. Négyen rendőrkézre kerültek, de errefelé az emberek véleménye az, hogy lehetnek társaik is.” – folytatta Balogh Mihály.

 

A férfiak sötétedéstől pirkadatig őrzik családjuk álmát: elemlámpájuk van, fegyverük nincs, kocsival vagy gyalog járják a környéket. Balogh igyekszik csitítani az indulatokat. Azt mondja, addig járőröznek békében, fegyver nélkül, amíg muszáj: vagyis, míg be nem bizonyosodik, hogy valamennyi bűnös börtönbe került.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kislétán annyira rettegnek a romák, hogy többen befalaztatták az ablakot, vaslemezből készítettek bejárati ajtót, rácsot tettek mindenhová. A faluban egy nap alatt negyvennyolc redőnyt szereltettek fel – nyilatkozta a Népszabadságnak Pénzes Sándor polgármester.

 

Itt történt az utolsó támadás, augusztus 3-án: agyonlőttek egy negyvenöt éves aszszonyt. Tizenhárom éves lánya életveszélyesen megsérült, kórházban van, rendőrök vigyázzák. Rokonai látogatják, ők olvasták fel neki azt a levelet, amelyben egy Amerikában élő magyar professzor felajánlotta számára: költözzön a tengerentúlra, náluk lakhat, majd ők taníttatják. A lány maradni akar.

 

 

Akadnak olyan települések, ahol - noha itt is ért támadás romákat - az élet már visszatért a rendes kerékvágásba. A Miskolchoz közeli Alsózsolcán tavaly decemberben egy udvaron fát vágó roma férfira lőttek rá. Zsíros Sándorné polgármester szerint néhány hétig visszahúzódóbbak voltak a helyiek, de aztán élték tovább a maguk életét. Szerinte ez annak is köszönhető, hogy náluk sem országos cigányvezetők, sem politikusok nem jelentek meg, így nem lett nagyobb médiaesemény a történtekből. A romák elleni támadás azóta sem beszédtéma, amióta elfogták az állítólagos elkövetőket.

 

 

Tarnabodon, ahol tavaly szeptemberben Molotov-koktélokat dobtak, s lövéseket adtak le a Tarna utcában élő idős emberek házaira, most örömtüzek égnek: azért gyújtották őket a helyiek, mert a napokban engedték szabadon az ebben az ügyben meggyanúsított három roma fiatalt. Természetesen kártérítési pert indítanak a rendőrség ellen jogtalan fogva tartásuk miatt.

 

Szabolcsban és Borsodban tovább folytatják a romák az éjszakai figyelőszolgálatot: a jórészt közcélú munkásokból álló faluőrség Ónod, Tiszaújváros, Girincs, Köröm, Alsózsolca, Taktaharkány, Taktaszada utcáin vigyázza a rendet, de Nyírvasváriban, Nyírbélteken, Nyírbogáton, Encsencsen, Máriapócson és Piricsén is folyamatos a figyelőszolgálat. Ezekben a térségekben a romák őrtüzeket gyújtanak a falvak szélén, annak fényében vigyázzák egymást.

 

Forrás: Népszabadság