Gálszécsy András, volt titokminiszter szerint az NBH-n belül egy „tucathiba” vált a romagyilkosságok kapcsán drámaivá, és nem érti, hogy a szakma helyett miért a jogi osztály döntött a későbbi gyanúsítottak megfigyelésének leállításáról. Gálszécsy úgy véli, a felelősség kérdése nem állhat meg a beosztottaknál.
Gálszécsy András az Antall-kormányban, 1990. december és 1992. február között töltötte be a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter tisztségét. A FigyelőNet annak kapcsán kérdezte, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) belső vizsgálata több, a romák elleni támadások utáni hajszát késleltető hibát is feltárt. Az interjút Bihari Dániel készítette.
A belső vizsgálat négy pontban összegezte az NBH által elkövetett hibákat. Ön szerint mennyire voltak ezek súlyosak?
Most, utólag, ismervén a bűncselekmény súlyát, jelentőségét a magyar bűnözésben megítélésem szerint nagyon súlyos hiba volt, hogy leállították a gyanúsítottak megfigyelését. Ám ha ezek az emberek - az elkövetők - valóban csak fegyverkereskedelemmel vagy drogcsempészettel foglalkoztak volna, akkor azt mondanám, szériahiba, amit az apparátuson belül mindenképpen ki kell javítani. Egy-két embernek hátra kell kötni a sarkát, és napirendre kell fölötte térni. Ilyen hiba a sorozatügyekben máskor is előfordult, ez a mostani attól nagy, hogy az illetők később sorozatgyilkosságokat követtek el.
Volt a rendszerváltás óta ilyen horderejű ügy a titkosszolgálatoknál?
Annak idején, amikor elkezdték a romagyilkosságok mostani gyanúsítottainak figyelését, nem úgy tűnt, hogy ez egy ilyen komoly horderejű ügy lenne. A titkosszolgálatok látókörébe
Most, utólag, ismervén a bűncselekmény súlyát, jelentőségét a magyar bűnözésben megítélésem szerint nagyon súlyos hiba volt, hogy leállították a gyanúsítottak megfigyelését. Ám ha ezek az emberek - az elkövetők - valóban csak fegyverkereskedelemmel vagy drogcsempészettel foglalkoztak volna, akkor azt mondanám, szériahiba, amit az apparátuson belül mindenképpen ki kell javítani. Egy-két embernek hátra kell kötni a sarkát, és napirendre kell fölötte térni. Ilyen hiba a sorozatügyekben máskor is előfordult, ez a mostani attól nagy, hogy az illetők később sorozatgyilkosságokat követtek el.
Volt a rendszerváltás óta ilyen horderejű ügy a titkosszolgálatoknál?
Annak idején, amikor elkezdték a romagyilkosságok mostani gyanúsítottainak figyelését, nem úgy tűnt, hogy ez egy ilyen komoly horderejű ügy lenne. A titkosszolgálatok látókörébe
került két férfi, akik gyanúsíthatóak voltak bizonyos bűncselekmények elkövetésével, de hol voltak még akkor a romagyilkosságok? Több szálon, több bűnözőt figyelnek egyidejűleg különböző esetek miatt, így figyelték őket is, nem voltak semmiféle kitüntetett helyzetben. Amikor az ügy indult, senki nem gondolt arra – feltételezem – a Nemzetbiztonsági Hivatalban, még kevésbé a Hajdú megyei kirendeltségén, hogy ebből valaha sorozatgyilkossági ügy lesz.
Ennek köszönhető vajon az a viszonylag sok hiba, amit a szolgálatnál vétettek?
Igen, nagyrészt ennek. A Hajdú megyei kirendeltségen ezt úgy kezelték, mint sok más ügyet. Amikor lejárt a megfigyelésükre szabott határidő, kötelességszerűen javasolták a központjuknak, hogy hosszabbítsák meg. Ahogy a sajtóból kiderül, az egyik hiba az volt, hogy nem indokolták meg, miért szeretnék a megfigyelést meghosszabbítani. Ami viszont érthetetlen, hogy miért a jogi főosztály utasította el ezt a kezdeményezést, hiszen ez nem jogi kérdés. Hogy a megfigyelt emberek, akik bűncselekmények elkövetésével gyanúsíthatók tovább figyelendők vagy nem, azt a műveleti főosztálynak kellene eldönteni, nem a jogászoknak. A jogi főosztálynak az a dolga, hogy ha a műveleti főosztály úgy dönt, hogy folytassák, akkor elintézi az illetékes bíróval az engedélyeket a szakmai, tehát a műveleti főosztály által előterjesztett indoklás alapján. Azt nem egy jogásznak kell eldöntenie ebben az apparátusban, hogy valaki továbbfigyelendő-e, hanem a szakmának.
Mi lehet a magyarázata, hogy mégis a jogi főosztály döntött?
Én már nem ismerem belülről ezt a szervezetet, lehet, hogy agyon van bürokratizálva. Lehet, hogy túlsúlyossá vált a jogi apparátus a szakmaival szemben. Lehet, hogy a főigazgató lényegesen nagyobb jelentőséget tulajdonított a jogi formaságoknak, mint a lényegi munkának, hiszen Laborc úr soha nem volt előtte nemzetbiztonsági tiszt. Nem tudom, mennyire értett ahhoz, amit alatta csináltak. Az információs hivatalban dolgozott valaha, nyugdíjból hívták vissza, hogy a Parlament nemzetbiztonsági bizottságának véleménye ellenére kinevezzék.
Lehetnek további felelősök?
Csodálkoznék, ha a felelősök keresése megállna a beosztottaknál, de ez Magyarországon egy jó szokás. Azért az apparátust irányító főigazgatónak, szakmai helyettesének valamiféle felelőssége csak van abban, hogy ez a vizsgálat abbamaradt. Úgy gondolom, nem lenne helyes, ha a beosztottakon vernék el a port, amikor általános felügyeleti irányítási felelőssége mégiscsak a főnököknek van.
Ennek köszönhető vajon az a viszonylag sok hiba, amit a szolgálatnál vétettek?
Igen, nagyrészt ennek. A Hajdú megyei kirendeltségen ezt úgy kezelték, mint sok más ügyet. Amikor lejárt a megfigyelésükre szabott határidő, kötelességszerűen javasolták a központjuknak, hogy hosszabbítsák meg. Ahogy a sajtóból kiderül, az egyik hiba az volt, hogy nem indokolták meg, miért szeretnék a megfigyelést meghosszabbítani. Ami viszont érthetetlen, hogy miért a jogi főosztály utasította el ezt a kezdeményezést, hiszen ez nem jogi kérdés. Hogy a megfigyelt emberek, akik bűncselekmények elkövetésével gyanúsíthatók tovább figyelendők vagy nem, azt a műveleti főosztálynak kellene eldönteni, nem a jogászoknak. A jogi főosztálynak az a dolga, hogy ha a műveleti főosztály úgy dönt, hogy folytassák, akkor elintézi az illetékes bíróval az engedélyeket a szakmai, tehát a műveleti főosztály által előterjesztett indoklás alapján. Azt nem egy jogásznak kell eldöntenie ebben az apparátusban, hogy valaki továbbfigyelendő-e, hanem a szakmának.
Mi lehet a magyarázata, hogy mégis a jogi főosztály döntött?
Én már nem ismerem belülről ezt a szervezetet, lehet, hogy agyon van bürokratizálva. Lehet, hogy túlsúlyossá vált a jogi apparátus a szakmaival szemben. Lehet, hogy a főigazgató lényegesen nagyobb jelentőséget tulajdonított a jogi formaságoknak, mint a lényegi munkának, hiszen Laborc úr soha nem volt előtte nemzetbiztonsági tiszt. Nem tudom, mennyire értett ahhoz, amit alatta csináltak. Az információs hivatalban dolgozott valaha, nyugdíjból hívták vissza, hogy a Parlament nemzetbiztonsági bizottságának véleménye ellenére kinevezzék.
Lehetnek további felelősök?
Csodálkoznék, ha a felelősök keresése megállna a beosztottaknál, de ez Magyarországon egy jó szokás. Azért az apparátust irányító főigazgatónak, szakmai helyettesének valamiféle felelőssége csak van abban, hogy ez a vizsgálat abbamaradt. Úgy gondolom, nem lenne helyes, ha a beosztottakon vernék el a port, amikor általános felügyeleti irányítási felelőssége mégiscsak a főnököknek van.
Forrás: FigyelőNet
